Márton-napi vigadalom az iskolában
„Nincs szebb állat, mint a lúd, nem köll néki gyalogút…”
Bár ezen vitatkozhatnánk…
Mint nagyon sok keresztény ünnepünk, Márton napja is egy korábbi, pogány római ünnepre települt rá. A római időkben ugyanis november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul „avis Martis” (Mars isten madara. – Neki legalábbis ezek szerint a legszebb állat volt.). Ebből lett népies szófejtéssel „Márton madara”.
Később ekkor ünnepelték – az egyébként Pannóniában született – Márton püspököt, aki a legenda szerint nem akart püspök lenni, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban nem azok a madarak, akik idegen láttán csendben maradnak, így hangos gágogásukkal „feladták”, elárulták Mártont, akiből így végül püspök lett. Nem véletlenül. Márton jó ember volt, még római tribunus (katonatiszt) korában pl. odaadta a köpenyét egy didergő koldusnak, akin megesett a szíve. Ezt a történetet sokan ismerjük, innen ered, és német nyelvterületről terjedt át hozzánk is a fáklyás felvonulás (Martinsumzug), amely szintén Márton püspök emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.
Iskolásaink pénteken ezzel a hagyománnyal ismerkedtek. Késő délelőtt az Áldás együttes húzta nekünk a talpalávalót, bevonva a gyerekeket, de a felnőtteket is a dalba. Egy hagyományos, magyar ünnep pedig nem múlhat el tánc nélkül, így Viki néni vezetésével táncoltak, mulattak a gyerekek az előre begyakorolt koreográfia szerint. Ezután hallhattunk Márton legendájáról és az ünnep eredetéről egy kis előadást.
Délután alsósaink lámpásokat készítettek, felső tagozatosaink pedig némi hagyományos kvízzel, játékokkal szórakoztak, versenyeztek.
Jó mulatság, érdekes nap volt! Köszönjük a Szervezőknek!