Nem is készültek annak.

Ettek, ittak, szerettek. Tanultak. Mint mi.

És bátrak voltak.

Mert ” Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek…” /Ady Endre: A tűz csiholója/

Bátrak voltak.

A bátorság nem a félelem hiánya. A bátorság egy döntés, hogy létezik valami fontosabb a félelemnél. És ez az ügy fontos volt. A szabadság mindig a legfontosabb. Földön és Égben. Isten annyira tiszteli a szabad akaratunkat, hogy nem erőszakol ránk semmit.

A földi hatalomnál is így kéne lennie.

S ha nincs így, bizony harcolunk érte!

Harcoltak. Mertek. Győztek.

A jövőjükért. Értünk. A Hazánkért.

A Szabadságért.

1956. október 23-ra emlékeztünk iskolánkban. A megemlékezést a negyedik és a nyolcadik osztály közös műsorával tartottuk meg, ahol a pesti srácoknak, diákoknak öltözött fiatalok – maguk is megilletődve – elevenítették fel az ’56-ban történt fő motívumokat, majd megkoszorúzták az ’56-os emlékművet. Színvonalas és mélyen átérzett műsoruk után a diákok ténylegesen megérintve és elgondolkodva mentek vissza osztályaikba…